Rózsa András
Bányász pehelysúlyú ökölvívójaként három magyar bajnoki címet és egy Eb-bronzot nyert.
Rózsa András 1977-től 1988-ig szerepelt a Bányász mezében. Pályafutása során csaknem kétszázötven fontos mérkőzést vívott, amelyek közül több, mint kétszáz alkalommal az ő karját lendítették győztesként a magasba.
Versenyzőként igazán büszke a Magyar Bajnoki címeire, de a legbüszkébb a Kölnben szerzett Európa-bajnoki bronzéremre lehet.
Versenyzői pályafutása után 1988-tól a Klub ökölvívóinak Vezetőedzője lett, és ezt a tisztséget 2022-ig be is töltötte. Számos Tanítványa jutott el világversenyekre. Varga Miklós, Tar Sándor, majd Oláh Levente is az ő irányításával indult el a nemzetközi sikerek útján.
Nagyon jó érzés volt ma is tatabányai sportolónak lenni. 1977 óta vagyok a klub tagja, tizenöt évid bokszoltam, azóta pedig edzősködöm. Generációk sorát neveltük az ökölvívás szeretetére, és értünk el sikereket Varga Miklóstól, Tar Sándoron és Oláh Leventén át Deli Gergőig. Köszönöm szépen a Klubnak az elismerést!" - mondta Rózsa András.
- Vissza tudsz emlékezni arra a napra, amikor 1977-ben először léptél be a Bányász edzőtermébe?
Nem ebbe a terembe léptem be először hanem a Tisza pályai ökölvívó terembe. Ez a régi Komép pálya volt. 1991-ben alakítottuk át boxteremmé ezt a termet ahol jelenleg is folynak az edzések.
- Miért pont Tatabányai Bányász?
1977-ben szeretünk le a katonaságtól Csordás Gabi, Somogyi Feri meg én és a Csiszár Laci megkeresett minket, hogy jöjjünk ide boxolni. Így kerültem a Bányászhoz.
- A 245 mérkőzésed közül melyik az a ’nagy csata’, amire a mai napig úgy emlékszel vissza, mintha tegnap történt volna?
Egy amerikai találkozó volt a Fred Taufa-val, 1981 őszén. Voltunk kint náluk az Egyesült Államokban, de voltak nálunk is. Itthon meg is vertem. Akkor jó fizikai állapotban voltam, ez elengedhetetlen egy boxolonál. Számomra az is emlékezetes még amikor 1978-ban Pécsen dobálták be a sörösüveget, órát mindent ami létezett.
- Ki volt az a mester a pályafutásod során, aki nemcsak a technikát tanította meg neked, hanem emberileg is példaképként tekintettél rá?
Hát ilyen a Papp Laci, ő a válogatott szövetségi kapitányom volt. Akkor minden versenyzőnek ő volt a példaképe.
- 1988-ban azonnal a mélyvízbe dobtak vezetőedzőként. Mennyire volt nehéz átállni a ring belső oldaláról a sarokba, és hogyan találtad meg a saját hangodat edzőként?
Előtte én már edzősködtem, 1986-tól vagyok edző, de 1988-tól vezetőedző egészen 2022-ig. Úgy lettem én itt vezetőedző, hogy az elődöm Erdei Pista bácsi-nak vissza kellett mennie Oroszlányba. Így lettem vezetőedző, ami nagy felelősség volt. A felnőttekkel hamar meg tudtam találni a közös hangot.
- Rengeteg tehetséget neveltél ki az évtizedek alatt. Ha a sikerekre gondolsz, kinek a fejlődése vagy áttörése tölti el a szívedet a legnagyobb büszkeséggel?
Az egyik legtehetségesebb versenyzőm Tarr Sanyika volt, csiszolatlan gyémántnak mondanám. Most jelenleg a szakosztály nagy ígérete Oláh Levente.
- Mit jelent neked az, hogy a Tatabányai Sport Club örökös tagja vagy?
Megtiszteltetés, hogy benne lehetek ebben a tagságban. Örülök annak, hogy ennyit tudtam adni a Tatabányai ökölvívásnak.
