Tóth Levente

Lakatos Károly a bal oldali hátvéd posztján játszva tizenöt éven keresztül volt a Bányász megbízható és stabil futballistája. Pályafutása igazán kiemelkedő, hiszen mindössze egyetlen NB I-es csapatban szerepelt. Ez pedig a Tatabányai Bányász, amelynek színeiben 407 alkalommal léphetett pályára!
A "Lakat" becenevű legendás futballista a 80-as években kétszer lehetett az ezüst- és kétszer a bronzérmet szerzett Tatabányai Bányász csapatának tagja.
Lakatos Károly legkedvesebb élménye természetesen az 1981. szeptember 16-án lezajlott Real Madrid elleni győztes mérkőzés, amelyet a Bányász 2-1-re nyert meg és a visszavágón is csak 1-0-s madridi győzelem született.
Visszavonulását követően a klub utánpótlás labdarúgó edzőjeként dolgozott, egészen a 2010-es évek végéig. 2024. májusa óta a Tatabányai Sport Club örökös tagja, így csatlakozott egykori csapattársaihoz, Szabó Györgyhöz, Csapó Károlyhoz és P. Nagy Lászlóhoz.
- Kérlek mesélj nekem, hogyan kerültél a Bányászhoz?
1975 iusában kerültem Tatabányára. Egerből jöttem, Emsberger Gyula bácsi hozott ide.
- Kire néztél fel igazán?
Első sorban minden idősebb játékosra néztem fel. Edzőimre is felnéztem, én soha nem vitatkoztam. Senkivel sem voltam rosszban. Egy edzőm volt aki megharagudott rám, mert olyat mondtam. Őt is szerettem.
- Ha jól tudom Szabó György után sokáig te voltál a csapatkapitány. Mit jelentett neked ez a feladat?
Éreztem, hogy bíznak bennem a csapattársaim. Úgy éreztem megtisztelnek ezzel, hogy csapatkapitány lehetettem.
- Megkerülhetetlen a kérdés: beszéljünk egy kicsit Lakat Tanár úrról. Te azon játékosok közé tartoztál, akik közvetlen közelről láthatta az Ő zsenialitását. Hogyan emlékszel vissza rá, és mit jelentett számodra a szakmai és emberi útmutatása?
Sok mindent adott, ragyogó tehetségű ember volt. Nem csak a labdarúgáshoz értett, az élet minden területén spiccen volt. Műveltségben törekedett arra, hogy átadja azt a tudást amit Ő megszerzett. Nagyon művelt ember volt.
- Labdarúgói múltadból mi az ami számodra igazán fontos?
Sok van egyet nehéz lenne kiemelni. Talán az amikor először eldőlt, hogy másodikak vagyunk, 1981-ben. Amikor kimentünk ünnepelt minket mindenki, dobáltak minket annyira örültek a sikereinknek.
- Mit adott neked ez a sport?
Én ebbe éltem, egyszóval a mindenem. Gyerekkoromtól csak ezt csináltam. Nem tudnám elképzelni az életem labdarúgás nélkül. Most is szeretem nagyon.
- Milyen érzés a Tatabányai Sport Club örökös tagjának lenni?
Nagyon nagy öröm, megtiszteltetés. Jól esik, hogy gondoltak rám, nem gondoltam volna soha, hogy örökös tag leszek. Erre büszke vagyok!